A hálóim története
Ez a hálót több, mint 30 évvel ezelőtt készítettem, egy óbudai építkezésen guberált drótból. A hálóanyag egy kimustrált konyhai függönyből készült, horgászzsinórral lett felvarrva. Érdekessége, hogy sohasem volt lefestve és egy szemernyi rozsda sincs rajta, pedig azóta is naponta használom, Tubifex mosására és pl. a grindáltenyészet talajának a átmosására is. Hiába régen még tudtak tartós dolgokat csinálni!
Az évek alatt már kicsit elorzult a körív, az egész ütött-kopott, de még mindig nélkülözhetetlen, és napi használatban van.
Ez is egy saját gyártmányú háló, amely szintén már régen elveszítette eredeti alakját, azonban viszonylag nagy mérete és rövid nyele miatt nagyon jól használható nagy alapú, de alacsony medencékből való halfogásra. A háló anyaga egy olyan nejlonzsákból való, amiben 25 évvel ezelőtt gyermekenek szánt játékot, színes üveggolyókat árultak az akkor még létező állami játéküzletek.
Ezt a hálót még annak idején fusiban készítették számomra egy nagy állami vállatnál. Az ilyen esetekben mondták akkor az emberek, amikor kérdezték tőlük, hogy mennyiért vetted? Úgy szereztem – volt a válasz. Ebből mindenki tudta, hogy a munkahelyen készült!
Ez már profibb munka, mint a korábban bemutatott darabok. A háló anyaga miatt kellett annak idején édesanyámnak új konyhafüggönyt venni, mert erre szükségem volt, ezért egyszerűen szétvágtam.
Az ezekhez hasonló hálók annak idején már vérprofinak számítottak. Anyaguk már a maihoz nagyon hasonló volt, csak természetesen sokkal tartósabb. Mivel számomra túl hosszú volt a nyelük, levágtam néhányét egy harapófogóval, és a végüúket szigetelő szallaggal betekertem.
Kisméretű hálók, meglehetősen hosszú nyélen. Az egyik még az akkor hagyományosnak számító vasdrótból hajlítva, igen sűrű szövettel, míg a másik a korszerű alumínimhuzalból készült, átlagos lyuksűrűséggel. Az előbbit még le kellett festeni a rozsda ellen, a másiknál már erre nem volt szükség.
Kissé érdekes koncepciójú házlilag készült hálókeret, melyen az idő nem múlt el nyomtalanul. Sohasem használtam, ezért hálóanyag nem került rá, ezért nem esett áldozatul egy másik konyhafüggöny – családom nagy boldogságára.
És már a mai kor. A lenyűgöző kinézetű korszerű és globalizált halhálók korának egyik gyöngyszeme. Európa bármelyik országában hasonlót vehetünk! Az akvarisztikának ebben a szegmensében is eltûntek az egyéni megoldások, megmaradt a nagy egységesítés.és rossz minőség! Hurrá!
Kicsit visszakanyarodva régebbi időre ezeket a számomra ismeretlen céllel, konyhai felhasználásra készített, az akkori Csehszlovákiában gyártott műanyag izékből és némi szitaanyagból barkácsoltam planktonosztályozó hálónak. A háló anyaga ún. molnárszita, mely PVC ragasztóval lett felragasztva ennek az eredetileg nem tudom, hogy minek az aljára, majd körbevágva. Szintén nagyon sokszor használom még mindíg. Mióta megszűnt az NDK és Csehszlovákia (persze nem sírom vissza) azóta nem lehet rendes műanyagárut kapni, melyet rendesen fel lehetne használni akvarisztikai célra.
Visszatérve az előző gondolathoz bizony már sok-sok éve, hogy nincsen NDK. A rossznyelvek szerint azóta járnak rossz idők az akvaristákra, hiszen attól a pillanattól kezdve nem lehet olcsón beszerezni akvarisztikai felszereléseket és nem arra célra készült, de kitűnően használható, főként műanyag termékeket. Az itt látható szűrők a Szonja fantázianevű termékcsalád tagjai, melyek eredetileg kávégépekhez készültek. Igen tartós dolgok ezek, és pl. Artemia szűréshez számomra nélkülözhetetlenek már 1978 óta. Az egyik még nem is volt használva, mert azért több nap, mint kolbász ...