Köszöntő

Tisztelettel üdvözöllek benneteket az akvarisztikatörténet internetes világában. Ismerjétek meg az akvarisztika történetét, a régi felszereléseket, a régi akvaristákat, akváriumegyesületeket. Megígérem, hogy – akik érdeklődnek a téma iránt – nem fognak csalódni! Jó nosztalgiázást kívánok!

image

Akvárium Múzeum

Az Akvárium Múzeum üdvözli minden kedves látogatóját! Örömmel tölt el, hogy meglátogatod az Akvárium Múzeumot! A termekben az akvarisztika, főként a magyar akvarisztika történetéből láthattok érdekességeket. Kellemes időtöltést, jó nosztalgiázást kívánok!.
Felajánlás az akvárium múzeum részére


image

Irodalomjegyzék

Az irodalomjegyzék menü alatt megtekintheted a Magyarországon eddig megjelent akvarisztikai és az akvarisztikához szorosan kapcsolódó könyvek szinte teljes felsorolását, borítóikkal együtt. Ahol lehetett egyéb adatok, információk is fel vannak tüntetve. Nézz vissza később is, hiszen a lista folyamtosan bővül.

image

Ajánló

Vigyázzatok magatokra, mert más nem fog! Használjon mindenki védőfelszerelést. Kerüljétek egy ideig mindenki társaságát!

image


Akvarista füzetek 1. Nosztalgia akváriumok létrehozása — 2010


Ez a kis füzet két okból született: Az egyik, hogy szerettem volna feleleveníteni az akvarisztika ismeretek abbéli terjedését, ahogyan azt az előttünk járók, a nagyöregek, azok a régi kereskedők tették, akik saját pénzükből – üzletük számára – írtak, nyomtattak, és jelentettek meg hasonló füzeteket. Ezeket boltjukban ingyen, vagy éppen a bekerülési áron forgalmazták. Tették ezt azért, mert úgy hitték, hogy jó az üzletmenetnek, ha a halak, növények eladásán felül ismereteket is adnak. És ez a taktika meghozta a gyümölcsét, mert a tudás birtokában lévő haltartó – akvarista –, sokkal kevesebb kudarcot tapasztalt meg. Nem szegték kedvét a minden kezdő által elkövetett hibák, hiszen olvasott valamit az akvarisztikáról. Volt némi rálátása. A kereskedő tudta, hogy ha valaki tönkreteszi első akváriumát, elpusztulnak a halai, növényei, vagy folyamatosan és hiábavalóan küzd az algákkal, nem lesznek legalább apró sikerélményei, akkor nem fog tovább akváriumot gondozni. Ha befejezi akvarista (haltartói) pályafutását. akkor nem tér be többet az üzletbe, nem vásárol élőlényeket, eleséget, felszerelést, újabb medencéket, világítást. Nem vagyok kereskedő, ezért nem is tudom ingyen adni ezt a kis brosúrát, de ezzel a kis füzettel szeretném ezen füzetek hiányára felhívni a figyelmet, abban bízva, hogy a mértékadó üzlettulajdonosok, követik példámat, és ők is rátérnek a nagyöregek útjára, és kiadnak majd hasonló, szakmailag tisztességesen megírt kiadványokat. A másik ok, hogy szeretném megmutatni, mindenkinek, akiket érdekel, hogy hogyan lehet azokkal a klasszikus módszerekkel, és felszerelésekkel akváriumokat gondozni, ahogyan azt régen tettük. Akkor, amikor még nem tudtunk hozzájutni, motoros szűrőkhöz, automata fűtőkhöz, időkapcsolókhoz, etető automatákhoz, mágneses algakaparókhoz, belső keringető szivattyúkhoz, rengeteg vízkezelőhöz, vegyszerhez, gyógyszerhez, UV- és diatoma szűrőhöz. Amikor még csak légpumpa, üvegtechnika, a kórházakban használt műanyag (korábban piros színű gumicső) infúziós cseppszabályozó fém, vagy műanyag szorító, porlasztókő és az ezzel működő szivacsszűrő, pengés algakaparó, egy marék vatta, az építkezésről elcsent vödörnyi sóder állt rendelkezésünkre. A vegyszerek közül a fertőtlenítésre használható, gyógyszertárból beszerzett, Káliumpermangán, a Neomagnol tabletta, a konyhasó, és a klór megkötésére használt fixírsó volt elérhető. Visszamegyünk abba a korba, amikor a gyerekakvaristának vágyálma volt, hogy tudjon venni nehezen összerakott zsebpénzén legalább egy Bora, Ciklon, vagy Héviz légpumpát, vagy egy kémcsőbe épített és szurokkal szigetelt egyszerű fűtőt. Abba a korba repülünk vissza gondolatban, amikor halainknak egy vagy két Ft-ért vettünk tubifexszet (Benedvesített újságpapírba csomagolták, és szinte mindig szétmállott a táskánkban, vagy rosszabb esetben, a zsebünkben mire hazaértünk vele, és nagy harcot kellett vívni édesanyánkkal, hogy a „fridzsiderbe” tárolhassuk a „dunsztos” üvegben a kukacot. Alá krumpli szeletet tettünk, mert azt gondoltuk, hogy úgy tovább eláll.), esetleg szárított bolhát, amit egy nagy zsákból a kocsmákban használatos mérőpohárral mértek. Néha élőt. A kezdetleges műeleségeket vitaminnak neveztük és pici adagokban, néhány centis, házilag levasalt szélű zacskókban árulták. Volt zöld, sárga és piros színű is. Néha kéket is láttam az üzlet üveges pultjában. A hálókat drótból hajlították kedves ismerős lakatosok szüleink munkahelyén az „üzemben”, vagy kerestünk a házban egy nyugdíjas ezermestert, aki az utcán talált drótból megcsinálta, vagy mi magunknak hajlítottuk, és elcsentük a konyhafüggönyt, majd édesanyánkat, nagymamánkat esetleg nővérünket kértük meg, hogy varrja fel a keretre. Venni nem tudtunk, mert nem volt rá pénzünk. Amikor úgy kellett elmenni halat vásárolni, hogy vittük a befőttes üveget, mert a nejlon zacskó igen ritka dolog volt, és drágán adták. Az árából egy kis adag tubifexszet lehetett venni. Ekkortájt a szakköri foglalkozásokon dagadó mellel újságoltuk el, hogy sikerült vennünk egy légpumpát. És éppen azért sikerült megvenni, mert a kereskedő, nagyon rendes volt és adott 10 Ft engedményt. Egyébként nem lett volna elég a nagymamától, unokabátytól, összekoldult, papírgyűjtésből, vagy a húsvéti locsolásból összekuporgatott pénzünk. Emlékszem az első Ciklon légpumpámat 240 helyett 225 Ft-ért tudtam megvenni. Ezúton is köszönöm Győző bácsi!