Akvarisztikai üvegtechnika
Talajszűrők visszaköpő csövei. A képen láthatő, üvegből készült, szerkezetek voltak ráhelyezve a talajba helyezett különféle egységekre (sajnos ezekből nem találtam, így bemutatni sem tudom), míg a vékonyabb csövön a légpumpa levegőjét vezettük be, ami felhajtotta a vizet, ezéltal megvalósult a szűrés. A képen látható tárgyakat kb 35 éve őrzöm, kész csoda, hogy nem törtek el.
Szintén vagy negyven éves ez az üvegharang, melyet régen talajszűrökhöz használtunk. A harang a talajba került és erre lett rögzítve az ún. visszaköpő cső. Bizony fiatal Pályatársaim, azelőtt ilyenekkel végsztük az akváriumok szűrését!
Üvegharang helyett ilyen szűrőanygtartót is használtunk. Működése hasonló az üvegharangéhoz: a szürőanyagot be kellett tömni a hengerbe, és a talajba tenni. Természetesen a szűrés nem csak a szűrőtöltetben történt, hanem a talaj is kivette a részét a feladatból. Ez a darab még sosem volt használva. Az ára is jól látszik: 220 Ft-ba került annak idején.
Így néz ki a komplett talajszűrő. Az előző képen látható harang, villa, vagy henger, egy gumicső segítségével csatlakoztatva van a visszaköpő csőhöz, amibe csatlakozik a légpumpa vezetéke.
Átemelők. Ilyesmi üvegcsövekkel emeltük át a vizet az akváriumból, a mellete álló külső szűrőbe. Felhívnám a figyelmet az akkori csomagolástechnika csúcsát jelentő műanyag gyógyszeres dobozra, melyet felhevített tűvel lyuggatunk ki, a tetején lyukat fúrtunk, amibe az üvegcsövet rögzítettük. Ezzel az elmés szerkezettel értük el, hogy az ivadék ne tudjon átjutni a külső szűrőbe. Sajnos, manapság már nem gyártanak ilyen „tutti” gyógyszeres dobozokat.
Levegő elosztók üvegből. Amikor még nemigen voltak műanyagok, ezeket is üvegből készítették. Emlékszem, hogy amikor megpróbáltuk „leoperálni” róluk a hosszú használattól rásült puha gumicsövet, néha eltörött, és elvágta a kezünket.
Üvegtechnikus által készített szárazeleség-etető. A hajlított és végein lezárt üvegcső, a víz felszínén lebegett, és nem engedte szétterjedni a közepébe adagolt szárított bolhát, vagy más szárazeleséget. Sajnos a kivitelezésnek nagy hiányossága volt, hogy elég nagy rés maradt az üvegcső két vége között, ahol az eleség simán kijutott, de az akkoriban megjelenő sziloplast már ekkor is jó szolgálatot tett a hiba kijavításában.
Házalag készített elletőkosár elevenszülő halak szaporításához. A szerkezetet egy meghajlított huzal segítségével (ezt egyelőre nem találom, pedig biztosan meg van), az akvárium oldalán rögzítettük, majd a ketrec háromszög részébe tettük a halat. Világra jövetelükkor a kis halak az alsó vékony részen távoztak. Ilyen kis helyen az anya nem férhetett ki, ezért a kicsik biztonságban voltak kannibalizmusa elöl.