A légpumpák fejlődése
A korabeli akvaristáknak elég nehéz feladat lehetett megoldani az akvárium szellőztetését és szűrést. A szűrésről majd később lesz szó. Most igen nagy vonalakban tekintsük át, hogyan is volt ez régen.
Kezdetben a képen látható szökőkútszerű készülékekkel és „biciklipumpás” megoldáspkkal értek el erdeményeket. Az egyik a közlekedő edények elvén alapul és nem túl jó a hatásfoka. A másik már kissé üzembiztosabb volt. Kezelése is egyszerűbb talán. Hiszen a tartályt csak fel kellett pumpálni levegővel, és azt egy szabályozón keresztől beporlasztani a medencébe. Persze nyaralni nem lehetett elmenni, hacsak nem volt egy szomszéd, egy rokon, vagy a cselédlány, aki mindig telenyomta a tartályt, ha kifogyott. Aztán az akvaristák kitalálták, hogy hasonlóan jól lehet használni a biciklibelsőt is akvarisztikai célokra.
„Szökőkút” szellőztető működési rajza.
Egy idő után megjelentek a vízenergiával meghajtott akváriumi légpumpák. A készüléket csatlakoztatni kellet a vízcsapra, és a folyó víz hajtotta meg szerkezetet.
Nagy előrelépést jelentett, amikor megjelentek az akvarisztikai termékek piacán az első elektromos árammal működő légpumpák. Ezek jellemzően ékszíjhajtásúak voltak és dugattyúval nyomták a levegőt.
Így működnek a régi dugattyús légpumpák — video (klikk)
Aztán egy idő után jött a nagy áttörés a membrános légpumpák megjelenésével. Egyébiránt általában ilyen gépeket használunk manapság is. A legelső Magyrországon sorozatban gyártott légpumpa (vagy légpumpák egyike) a Bóra volt, mindenki számára elérhető volt. Jellemzőjük volt az igen masszív fémdoboz, az egyszerű javíthatóság (ha nem volt odahaza tartalék membrágumi, kivágtunk egy kőrt egy gumikesztyűből és már ideiglenesen meg is volt reparálva a készülék). Sajnos nagyon hangosak voltak.
Így néz ki a belseje. Kicsitt már lestrapált állapotban van, de még még működik. Ugyan levegőt már nem ad — ahhoz nagyobb javításon kellene átesnie. Ha lehet még hangosabb, de ez egy nem működő múzeumi tárgy esetében teljességgel megbocsátható. Viszont, hogy azért ennyi év után egyáltalám működik még, nem kis telejsítmény!
Ehhez a Szovjetek által gyártott légpumpához már nem is emlékszem, hogy mikor jutottam hozzá. Az biztos, hogy meglehetősen régen volt. A készülék dupla dobos, és két levegő kivezetése van, melyek külön-külön szabályozhatóak. Ja! És iszonyú hangos ez a mai napig működőképes, elnyűhetlen és nem éppen energiatakarékos szerkezet.
Nem UFO, hanem egy másik, a kor követelményeinek megfelelő orosz légpumpa. Érdekessége a gépezetnek, hogy több funkciós. Levegő pumpálására és szívására is alkalmas. Ehhez, ha jól emlékszem, szét kellett szedni és valamilyen alkatrészt megfordítani benne. És a pumpa oldalnézetből. Jól megfigyelhető, a merész dizájn és a teljesítményt szabályzó kerék is.
Igen ismert és népszerű a CIKLON légpumpa, mely a hazai felszerelésgyártók ügyességét dícséri. Talán ez volt a valaha legnépszerűbb és legjobban hozzáférhető légpumpa hazánkban. A képen egy későbbi modell látható, az első szériás példányomat még nem találtam meg, de keresem.
A hazai légpumpagyártás másik, bár kevésbé ismert darabja a HÉVÍZ légpumpa.
1978-ban vásároltam ezt az R 200 tip. légpumpát Berlinben, az egykori NDK fővárosában. Ha jól emlékszem 25 keletnémet márkába került. Ez akkor kb. a harmada-negyede volt az itthon kapható Ciklon, vagy Bora pumpákénak. A képen látható készülék a mai napig üzemel, mert gondoskodtam a szükséges pótalkatrészek (dob, membrán, tekercs) beszerzéséről is.
Az akváriumi légpumpák csúcsa a WISA. Az itt látható példányok jóval több, mint húsz esztendeje men folyamatosan, javítás és különösebb karbantartás nélkül. Bizonyára sokaknál vannak ennél sokkal régibb pumpák is, hiszen a gyár több, mint 65 évvel ezelőtt kezdte el a légpumpák gyártását. Elnevezésének érdekessége, hogy nem a nálunk is honos, bár egyre ritkább vizáról (német írásmóddal) kapta a nevét, hanem első gyártójár Wilhelm Sauerről. Az idők folyamán a készülékek dizájnja is változott, bár ez a klasszikus forma nekem jobban tetszik. (kép nemsokára)
Egy másik kitűnő, szinte a Wisához hasonlóan kultikus légpumpa a Schego. A képen a dupladobos M2K3-as modell látható, amit 1983-ban vásároltam és azóta rendületlenül pumpálja a levegőt az akváriumokba.
Ha már amúgy a légpumpáknál tartunk, érdemes bemutatni a levegő mennyiségének szabályozására használt szorítócsapok fejlődését, úgy 35 évvel ezelőttől napjainkig. Balról jobbra és felülrő lefelé haladva: Fémből készül szorítók, melyek hosszú évekig tartották hegemóniájukat a szorítócsapok piacán. Talán a 60-as évek végén, a hetvenes évek elején azonban megjelentek a műanyagokból készült szabályozók, melyek állítása még némileg nehézkes volt, hiszen csavarhúzóra volt szükség hozzá. Ezután megjelentek a kórházi, infúziós célokat szolgáló szorítók, melyek nagyon jól beváltak az akvarisztikai gyakorlatban is. Nagy előnyük volt, hogy alkatrészeik cserélhetők voltak, tehát esetleges törés esetén nem kellett kidobni a szorítót, hanem egy másik, már korábban eltöröttből lehetett pótolni a hiányzó darabot. Másik előnyük volt még, hogy tetszőleges színösszeállítást lehetett velük megvalósítani., mely akár naponta változtatható volt. Ezek után és egy ideig párhuzamosan kaphatóak voltak ezek a kerekes megoldású szorítók, de véleményem szerint ezek nem igazán bizonyultak jónak akvarisztikai szempontból. Legalábbis én nem szerettem óket. Második generációs megoldást jelentett a különféle csapok megjelenése. Ezeknél már nem a cső szorításával lehetett a szabályozást megoldani. Nagy előnyük volt, hogy a szorítás helyén a cső nem ment tönkre. Később ezek mérte is csökkent.