Törékeny „élőlények” az üvegakváriumban
A mai értelemben ismert akvarisztika kezdete a XIX. század közepe, vége volt. Olyan időszak volt ez, amit teljes joggal hívhatunk az akvarisztika hőskorának is. Nyilvános akváriumok és a természetrajz tudományát bemutató intézmények, természetrajzi múzeumok nyíltak szerte a világban, így Európában is. Ezek közül soknak a legnagyobb problémát az jelentette, hogy nem voltak meg a kellő és szükséges lehetőségeik az akváriumi – főként a tengeri akváriumi – élőlények gondozásához. Ezen persze nem is lehet meglepődni, hiszen az akvarisztika akkortájt gyerekcipőben totyogott, de már megtette az első lépést a világ meghódítására. Vélhetően a sok kudarc miatt azonban ki kellett valamit találni, hogy a már megnyílt és ismert bemutatókon azért a közönségnek az élőlények utáni érdeklődését ki tudják szolgálni. Nyilvánvaló volt, hogy az akkori anyagok közül csakis az üveg az, amely alkalmas lehetett a tengeri lények és a pompázatos trópusi virágok másolatainak megformálásához.
LEOPOLD BLASCHKA (1822-1895) üvegműves volt. Műhelyéből főként az 1860-as években nagyon sok tengeri állat, nagyrészt alacsonyrendűek, hű másolatait szállította a különféle múzeumokba, és zoológiai gyűjteményekbe. 1876-ban pedig, mikorra fia Rudolf (1857-1939) is részt vett a családi vállalkozásban működő üzem munkájában (érdekesség, hogy nem voltak alkalmazottaik, segédeik, hanem minden munkát maguk végeztek), a londoni Natural History Museum-tól (akkori nevén: London South Kensington Museum) kapott egy nagy megbízást mindenféle tengeri lény másolatának üvegből való elkészítésére. A család eredetileg Velencéből származott, ahol szintén üvegművességgel foglalkoztak, de később a család elköltözött Csehországba. Leopold belekóstolt az aranyművességbe, mielőtt beszállt volna a családi üzletbe. Itt először preparátoroknak készített különféle kellékeket, és üvegszemeket. Már ekkor igen nagy érdeklődés mutatott az akkor nagyon divatos természetrajz iránt. Nem sokkal később egy akkori arisztokrata Camille de Rohan herceg tudomására jutott Blaschka munkássága és ezen
felbuzdulva megbízást adott neki, hogy orchidea-gyűjteményét készítse el üvegből. Ez a munka 100 üvegmodell elkészítéséről szólt.
Ez a megbízás nyitotta meg az utat Leopold számára, hogy munkáit a nagyközönség is megismerhesse, mert a londoni múzeum egyik
kurátora felkérte, hogy egy tucat (12 db) tengeri anemona üvegmodelljét is készítse el. A végeredmény olyan élethűre sikeredett, hogy a kész modellek megszólalásig hasonlítottak az eredeti állatokra. A Harvard 1880-as évek végén szintén sok üvegmodellre adott megrendelést, de ezek mellett Blaschkáék sok más gyűjtemény számára is dolgoztak, míg végül 1890-ben aláírtak egy különleges szerződést, melyben az áll, hogy a jövőben csakis a Botanikal Múzeumnak fognak üvegmodelleket készíteni az elkövetkező 50 év folyamán. Ez idő alatt, a tervek szerint, mintegy 4000 üvegtárggyal fogják a múzeumot gazdagítani. A munkát, Rudolf az apjával kezdte el, de annak halála után egyedül folytatta. Rudolfnak nem voltak gyerekei, így a szakmai titkot sem tudta senkivel megosztani, ezért sajnos, a mesterfogások titkait magával vitte a sírba.
Az első időben különféle könyvekben található illusztrációk alapján dolgoztak (Philip Gosse: A Naturalist Rambles a Devon Coaston, 1853). De nagyon szerették volna eredeti állatok után mintázni munkáikat.
Azonban ebben az időben azonban még ezekhez
nem jutottak hozzá, hanem csak tartósított állatok szolgálhattak mintául munkájukhoz. Ahogy a vállalkozás egyre jobban ismertté vált, az anyagi lehetőségeik is bővültek, sikerült élő példányokat is beszerezniük, melyeket drezdai otthonukban felállított akváriumban tartottak.
Rudolf és Leopold munkájukat azzal kezdték, hogy az adott élőlényről igen részletgazdag rajzot készítettek. (Ezek a rajzok, állítólag a Rakow Library Glass Corning Museum tulajdonában vannak.) Ezután kezdődött az üvegmodell elkészítése melyhez többféle üveget használtak fel. Használtak ún. lámpaüveget, és alkalmazták az üvegfúvás technikáját is. A kopoltyúk és csápok, tapogatók jó minőségű vörösréz drótokkal voltak rögzítve. Ahol szükséges volt, ott papírt és viaszt is felhasználtak. A különféle színű üvegek kombinációjából, az üvegpor felhordása, majd a végleges festés alakult ki aztán a kész alkotás. 1888-ig minden általuk készített munkáról katalógus készült, mely Henry Ward által kiadásra is került. A Blaschka alkotások közül néhány a mai is ki van állítva múzeumokban, de többségük a különböző intézetek raktáraiban lelhető fel. Nagyon sok tárgyat 1920-ban a múzeum eladott, amikor a tengeri állatok üvegből készült másolatai már nem tartottak akkora érdeklődésre számot, mint korábban.
A képek a National Museum Wales Cathays Park CARDIF tulajdonát képezik. Mostani közlésük az engedélyükkel történik.
Felajánlás az akvárium múzeum részére
Az oldalon található képek ebben a galériában is megnézhetők